A Garrenek műve

Series · 4 books · 1930-1948

By Sándor Márai

Books in series

The Rebels

1930

Embers . . . Casanova in Bolzano . . . and now The the third of the rediscovered novels of the great Hungarian writer—the jolting story of a troubled group of young men on the cusp of life, and death, in World War I. It is the summer of 1918. As graduation approaches at a boys’ academy in provincial Hungary, the senior class finds itself in a ghost town. Fathers, uncles, older brothers—all have been called to the front. Surrounded only by old men, mothers, aunts, and sisters, the boys are keenly aware that graduation will propel them into the army and imminently toward likely death on the battlefield. In the final weeks of the academic year, four of these young men—and the war-wounded older brother of one of them—are drawn tightly together, sensing in one another a mutual alienation from their bleak, death-mapped future. Soon they are acting out their frustrations and fears in a series of increasingly serious, strange, and subversive games and petty thefts. But when they attract the attention of a stranger in town—an actor with a traveling theater company—their games, and their lives, begin to move in a direction they could not have predicted and cannot control.

Zazdrośni

1937

Zazdrośni (1937) to druga część cyklu „Dzieło Garrenów”, który Sándor Márai, wybitny pisarz węgierski, uważał za swoje największe dokonanie. Pierwsza część, Zbuntowani (1930), była swego rodzaju wprowadzeniem do cyklu. Dopiero w drugiej części, której akcja toczy się dwadzieścia lat później, poznajemy rodzinę Garrenów i zawikłane, otoczone aurą tajemnicy relacje między jej członkami. Tłem wydarzeń jest życie jednego z węgierskich miast, wzorowanego na rodzinnym mieście autora, które po traktacie w Trianon znalazło się poza granicami Węgier. O tej sytuacji świadczą jednak tylko zamieszczane jakby mimochodem wzmianki o „obcych, wrogich władzach”. Márai odchodzi tu od klasycznego realizmu, tworząc obraz tajemniczy i poetycki. Tytułowe „dzieło” również okazuje się trudno uchwytne, jak coś tak ważnego i fundamentalnego, że można to jedynie odczuć i przeżyć, ale nie sposób tego zdefiniować. Autor zastanawia się z niepokojem, czy to kruche zjawisko zdoła przetrwać w nowym, kształtującym się świecie XX wieku.

Sértődöttek

1947

A Sértődöttek az európai lélek legméltóbb felelete és visszahatása az elmúlt két évtizedre, s egyúttal Márai életművének legkiemelkedőbb alkotása írták 1947-ben Márai kiadás előtt álló, Sértődöttek című regénytrilógiájáról. Maga az író is fontosnak tartja regényét, ezért jegyzi meg 1946-os naplójában: Ez a kötet mindent elmond, amit akkor mondani akartam. Nem tehetek hozzá semmit; igaz, ha ez a könyv egyszer véget ér számomra, nagyon nehéz lesz még írni, másról írni. Garren Péter alakja jól mintázza a kialakuló diktatúra hatását az igazi írókra: a tömeg betört az irodalomba és elkezdődött a műkedvelők forradalma, az igazi írók számára csak e lázadás sértődött szemlélése maradt A Trilógia Márai egyik utolsó, Magyarországon megjelent könyveit jelenti, amely nem véletlenül váltotta ki a korabeli kritika heves támadását: az idehaza kialakuló új világrendben az igazi író már csak egy egyszemélyes osztálynak tekintett, megtűrt ellenálló, mert nem visszhangozza az éppen aktuálisan uralkodó hang eszméit. A legszemélyesebb régiókat is veszélyeztető hang minden eddig megszületett alkotásra is veszélyes. Van-e kiút ebből, vagy az egyetlen erkölcsös válasz az emigráció? A Garrenek művének utolsó kötete magyarázat és lezárás. A megszállott próféta hangja elindított egy folyamatot, amelynek az lesz a következménye, hogy minden önmagára valamit adó személyiség belső emigrációba kényszerül. Eljárt az idő mindazok felett, akik egy műveltséget vagy a művészetet akarják az új világban képviselni, ezért (a szabadon hallgatás esélye nélkül) nem marad más lehetőség, mint a külső vagy belső emigráció. A műveltség meghalt, a nihil él írja művében Márai, és a regény sorai mögött felsejlik a háború vége utáni Magyarország politikája és irodalompolitikája mellett az író ítélete is: a kitartó munkával felépített és gondosan őrzött polgári világrend szétesett, egy gazdag és fényes korszak véget ért.

Maruderzy

1948

W ostatnim tomie sagi Sándora Máraiego towarzyszymy Péterowi Garrenowi w jego podrózy do Berlina, gdzie jestesmy swiadkami wielkiego wiecu Hitlera. Opis i analiza tego wydarzenia sa czyms wyjatkowym w literaturze. Po wiecu Péter, uzyskawszy uprzednio specjalne pozwolenie, odwiedza przebywajacego w areszcie domowym pisarza Bertena (jego pierwowzorem jest Tomasz Mann). Rozmowa miedzy nimi to blyskotliwa analiza niemieckiego ducha, ale tez niewesola prognoza dla swiata. Wreszcie pod koniec powiesci wracamy z Péterem do miasta, które tymczasem opuscili obcy, spotykamy pozostalych czlonków rodu Garrenów, poznajemy ich losy i obserwujemy trudne wybory, jakich musza dokonywac w drugiej polowie lat trzydziestych.

Author

Sándor Márai

Author · 30 books

Sándor Márai (originally Sándor Károly Henrik Grosschmied de Mára) was a Hungarian writer and journalist. He was born in the city of Kassa in Austria-Hungary (now Košice in Slovakia) to an old family of Saxon origin who had mixed with magyars through the centuries. Through his father he was a relative of the Ország-family. In his early years, Márai travelled to and lived in Frankfurt, Berlin, and Paris and briefly considered writing in German, but eventually chose his mother language, Hungarian, for his writings. He settled in Krisztinaváros, Budapest, in 1928. In the 1930s, he gained prominence with a precise and clear realist style. He was the first person to write reviews of the work of Kafka. He wrote very enthusiastically about the Vienna Awards, in which Germany forced Czechoslovakia and Romania to give back part of the territories which Hungary lost in the Treaty of Trianon. Nevertheless, Márai was highly critical of the Nazis as such and was considered "profoundly antifascist," a dangerous position to take in wartime Hungary. Marai authored forty-six books, mostly novels, and was considered by literary critics to be one of Hungary's most influential representatives of middle class literature between the two world wars. His 1942 book Embers (Hungarian title: A gyertyák csonkig égnek, meaning "The Candles Burn Down to the Stump") expresses a nostalgia for the bygone multi-ethnic, multicultural society of the Austro-Hungarian Empire, reminiscent of the works of Joseph Roth. In 2006 an adaptation of this novel for the stage, written by Christopher Hampton, was performed in London. He also disliked the Communist regime that seized power after World War II, and left – or was driven away – in 1948. After living for some time in Italy, Márai settled in the city of San Diego, California, in the United States. He continued to write in his native language, but was not published in English until the mid-1990s. Márai's Memoir of Hungary (1944-1948) provides an interesting glimpse of post World War II Hungary under Soviet occupation. Like other memoirs by Hungarian writers and statesmen, it was first published in the West, because it could not be published in the Hungary of the post-1956 Kádár era. The English version of the memoir was published posthumously in 1996. After his wife died, Márai retreated more and more into isolation. He committed suicide by a gunshot to his head in San Diego in 1989. Largely forgotten outside of Hungary, his work (consisting of poems, novels, and diaries) has only been recently "rediscovered" and republished in French (starting in 1992), Polish, Catalan, Italian, English, German, Spanish, Portuguese, Czech, Danish, Icelandic, Korean, Dutch, and other languages too, and is now considered to be part of the European Twentieth Century literary canon.