Isän äkillinen kuolema sysää keski-ikäisen tyttären muistot liikkeelle, ja lapsuuden maisema saa uuden, merkillisen värin, kun pieni tyttö on yksin selvittämässä mielen eri kerroksiin pölyttynyttä tarinaa.

Pirkko Saisio (1949) a finn kultúra sokoldalú író, rendező, színész, dramaturg, 1997­ és 2001 között a helsinki Színművészeti Főiskolán a dramaturgia professzora. Legismertebb tanítványa a magyarra is rendszeresen fordított Sofi Oksanen. Saisio 2016-ban Aleksis Kivi életműdíjban részesült.Európa bolond évében, 1968 egyik nyári hajnalán indul a kötet cselekménye a frissen érettségizett fiatal Saisióval, akit a ballagási ünnepségről az idősebb önmaga „kísér haza”. Felvállaltan önéletrajzot ír, tudatosan terelgeti az olvasót egy évszámokkal és történelmi eseményekkel kikövezett úton. Az iskolában, az anyanyelvi órákon is rosszul teljesítő tinédzser tapasztalatait azzal a tudással olvassuk, melyet olvasóként nehezen tudunk figyelmen kívül ezt a regényt egy befutott író írja fiatalabb önmagáról. A szótlan, önmagát kereső, dühvel teli tizenéves egyszerre gyűlöli önmagát, a szüleit, tanárait, szűkebb és tágabb környezetét, valamint érez leírhatatlan vágyat arra, hogy valakihez szüleihez, tanáraihoz, szűkebb és tágabb környezetéhez. A kamaszkor ábrázolása éppen az én-ő narrátor váltogatásával válik hitelessé. A regény kerettörténetét a frissen érettségizett Saisio svájci élményei adják, melyekbe szépen belesimulnak az iskolai éveket felidéző szövegrészek. A Svájcban történtek retrospektív felvillantásával egyben Finnország és Svájc párhuzamba állítása is megtörté a két ország társadalmi, történelmi és politikai kontextusának felvázolása. E kettősség (a narráció szintjén is) pedig mintegy ellenfényben mutatja meg a fiatal felnőttet, akiben továbbra is ott munkál az istenkeresés és - mintegy családi örökségként - a kommunizmus utáni vágyakozás; a megfigyeltté és a megfigyelővé válás kényszere, mely végül az írásban, a történetté formálásban teljesedik ki.

One morning in 2002, on an island off the coast of Finland, the narrator Pirkko Saisio tells her editor she’s accidentally deleted her latest manuscript, a book called The Red Book of Farewells. Whatever that book was is gone, but in its place is this story of a life: her life. And the lives of those around her—family members, student radicals, actors, and lesbian lovers in underground bars. It’s a story of leftist in-fighting, broken relationships, and finding new paths. Pirkko Saisio’s brilliant autobiographical novel, in Mia Spangenberg’s tender translation, is a contemporary classic of lesbian desire and politics. Composed as a series of farewells—to her mother, girlfriends she thought she’d spend her life with, and finally her daughter—the novel guides readers through Finland in the late-twentieth century. It’s a world where art and communist politics are hopelessly intertwined; queer love is an illegal force of creation and revolt; and a heart-to-heart conversation with the activist playwright Bertolt Brecht is a mere dream away. Playful and mysterious, The Red Book of Farewells is a work that stoically embraces the revolutionary potential of moving on.