Íme, folytatódik Robert Fulghum írói munkásságának eddigi legnagyobb vállalkozá A harmadik kívánság első kötetében megismert hősök történetét az író ebben a részben is a már megszokott, meglepő fordulatokban bővelkedő cselekménybonyolítással szövi tovább. (Nota bene, a trilógiának ez a második darabja önálló regényként is olvasható!) A helyszín, mint a legutóbb is, a széles nagyvilá a high-tech iparból menekülő Alice, az orvosi hivatásában megingott Max-Pol, valamint Alex, az öreg görög-angol kalandor-tudós folytatják vándorútjukat, ami a ravasz író számára lehetőséget termet, hogy mintegy mellékesen új helyeket, embereket, kultúrákat mutasson be közönségének. A kötet olvasói a hősök nyomában természetesen eljuthatnak a korábbi események színhelyeire, Japánba, Amerikába és az író szeretett Görögországába is… legfőképpen azonban Krétára, az első kötetben említett vendéglői asztalhoz, ahol Fulghum ígéretének megfelelően végül viszontlátják egymást. Rosszul ismernénk azonban a kimeríthetetlen leleményű szerzőt, ha az hinnénk, hogy ez már a végkifejlet, a történet ugyanis kétszer is enyhén szólva váratlan fordulatot vesz, hogy a következőkben az olvasó efféle nem éppen szokványos kérdésekkel szembesüljö ‒ részt vehetünk-e egész valónkkal valaki másnak az életében, ám anélkül, hogy szerelem fűzne egymáshoz bennünket? ‒ cserélhetünk-e személyiséget, „folytathatjuk-e tovább valaki másnak az életét? ‒ visszahozhatja-e egymást az életbe két ember, akik külön-külön már lemondtak az evilági boldogságról? A bölcselő és lélekbúvár Fulghum persze elsősorban elbeszélő, aki virtuóz módon keveri a lapokat, és a könyv utolsó soráig feszültségben tartja az olvasót.